Lakossági bejelentés alapján mentünk ki egy lakókocsiban élő emberhez. Két kutyáját nagyon rövid láncon, borzasztó körülmények között tartotta. Se házikó, se árnyék, tiszta víz, megfelelő étel. Csupán riasztó és védő szerepet töltöttek be egész addigi életükben.

Az egyik kutyus kölyök volt még, így egy kicsit öröm volt az ürömben, hogy nem olyan régóta élt ott. Őt Montinak kereszteltük el. Nándi, Ő a barna kutyus, viszont öt évet várt a szabadulására. Szegény kutyus még napokig laposkúszásban járt, mert azt érezte még mindig láncon van.

A hatóságok bevonásával sikerült elkobozni mindkét kutyát, a menhely számukra egyenlő volt a szabadsággal.

Mindeketten boldog családtagok már, Montit Elnökünk fogadta örökbe, Nándi pedig angliába került.